Színes forgataggal és sok kézműves áruval várta idén is
a látogatókat az Őrségi vásár Őriszentpéteren.
Sajnos én keveset láttam belőle, mert magam is árus
voltam a Termelői piacos részen. Standomon egyedül voltam, így messzebb nem
tudtam elmenni, körülnézni.
Aztán idén újabb helyre rakták a piacot, a focipálya
mögé. Itt még a színpad is messzebb esett. De nem panaszkodom, mert megújult a
piacunk. A helyi Önkormányzat és Őr Zoltán polgármester jóvoltából helyes kis házikókat
és pavilonokat, árusítóasztalokat kaptunk.
Öröm volt kipakolni az árumat az új asztalokra. S mivel
jó magas a tető, szépen ki tudtam aggatni a népviseleti ruháimat is.
Újra találkoztam J-vel ( a hétrétország kapujában blog szerzőjével)
és párjával. Ahogy ígérte eljött a fenyőrügy szörpömet megvásárolni. Remélem
ízlett nekik, s nem csalódtak.Nagyon szimpatikus fiatalpárt ismertem meg
bennük. Mi öregebbek gyakran kritizáljuk a fiatalokat, hogy nem elég önállóak. Hát
ez őrájuk nem vonatkozik, vannak elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban és
tesznek is érte.
Sok érdekes emberrel találkoztam és beszélgettem a
vásárban. Köztük két fiatal (20-s éveik elején járó) lánnyal. Kedvességükkel és
kíváncsi érdeklődésükkel hamar levettek a lábamról. A textil táskáimon akadt
meg a szemük… és mennyi dicséretet kaptam tőlük.(vásároltak is!) Aztán
elmondták mi tetszett nekik ebben a vásárban és az is kiderült, hogy majdnem földijeim,
Zalaegerszegiek voltak. Szépen kitárgyaltuk az Egerszegi piacot is… a
függönyöket és még annyi minden másról is tudtunk beszélgetni.
Nekem a vásár pozitív élményeket adott. És még az
Attila barátomtól vásárfiát is kaptam.